Ez egy kicsit rövid bejegyzés lesz, mert csak a rátalálásról lesz szó. A későbbiekben viszont leírom majd azt is, hogy mire jutottunk. :)

A suliban kezdődött az egész.

Sokszor van baj a hasammal, állandóan fáj, görcsöl, puffad, megyek is hamarosan kivizsgálásra. Aznap egyik órán elkezdett iszonyatosan görcsölni. Gondoltam, hogy majd lemegyek szünetben a dokihoz fájdalomcsillapítóért, de aztán jobb lett, úgyhogy meggondoltam magam. Viszont következő óra közepén megint rákezdett, de akkor már annyira eldurvult, hogy erősen kellett tartanom magam a visítva földön fetrengéstől. Gondoltam, most már tényleg lemegyek, ráadásul tesi következett volna, azt meg így értelemszerűen nem bírom. Mivel dogát írtunk, csak a szünetben mentem le. Kérdések alapján hamar kiderült, hogy valószínűleg stressz a kiváltó ok. A doki átküldött a sulipszichológushoz, akivel elkezdtünk beszélgetni erről, és azt is elmondtam neki, hogy mostanában nem vagyok túl jól lelkileg. Adott következő időpontot, és azóta hetente jártam hozzá suliidőben. Egyébként valami csodát művelt, mert mire eljöttem tőle, teljesen megszűnt a hasgörcsöm. A pszichológus mindig ezt a hatást váltja ki belőlem - a beszélgetéseink után sokkal pozitívabban látom a világot, és szó szerint színesebben. Olyan jó kedvre hangol, hogy legszívesebben szökdécselve, nevetgélve közlekednék a folyosón. :D

Mindez február utolsó napjaiban történt.

Amikor vége lett a sulinak, még bejártam hozzá június végéig, mert ő addig bent volt minden nap reggeltől délig. Azóta nem láttam személyesen, de Facebookon is tudok írni neki ha baj van, és a telefonszámát is megadta. Így kommunikáltunk rendszeresen a nyáron. Ha pedig újra suli lesz, visszamegyek hozzá. Egy dolog aggaszt. Mondta nyár elején, hogy van eshetőség az ő elküldésére a suliból. Az új igazgatónőnk helyrekerülése óta mindig a legjobb tanárok mennek el, és a furák maradnak. Teljesen megváltozott az iskola rendszere, és nagyon romlik a színvonal. Most pedig az a baj, hogy végre van egy normális pszichológusunk, akihez rengetegen járnak, mindig be van táblázva. Ez a vezetés szemét piszkálhatja, mert szerintük biztos róluk is van szó (így igaz egyébként).

A következő bejegyzésekben jövök a felfedezéseimmel azzal kapcsolatban, amit a pszichológussal göngyölítettem fel, a környezetem reakciójával, és hogy mik is az okok amik egyszerre szakadtak rám és cincáltak szét.