Sziasztok! Itt az újabb rész.

Egy gyors helyzetjelentéssel kezdem, aztán kitérek arra is, hogy mi a helyzet mostanában a pszichológussal.

Ismét csak S. ről lesz szó, ugyanis a dolgok nem mennek olyan simán, mint hittem, hogy fognak. Illetve ha egészen pontosak vagyunk, reméltem, hogy most már minden oké lesz, de volt bennem egy "hiszem ha látom" érzés. Most kiderült, hogy teljesen jogosan. S. ugyanis csak nem hagy békén. Hiába mondtam neki, hogy ne is beszéljünk egyáltalán, körülbelül néhány napig tartotta magát ehhez - mint ahogy máskor is csak eddig bírta, bármit kértem tőle. Mostanában megint magyaráz, hogy mi van vele otthon, mik a tervei, stb, stb. Meg a saját problémáimról kérdez, amiket kihallott egy beszélgetésből, amit nem is hozzá intéztem. Szóval most már rendesen kikészít, és csapnivalóan szarul vagyok egy-egy ilyen interakciója után. A legfantasztikusabb mégis ma történt (én egyszerűen nem vagyok képes felfogni, hogy tud ilyen mélyre süllyedni, egyrészt értelmileg, másrészt kétségbeesésében). Szóba került az a sportverseny (-nek álcázott ivós hétvége :D), ami minden nyár elején megrendezésre kerül, és mi is ott voltunk rajta idén. Ma S. lelkendezett, hogy milyen jó volt, aztán kérdezte, hogy ugye a következőre is megyünk-e... peeersze, hát hogyne mennénk. Megmondtam neki, hogy nem. Erre még képes volt megkérdezni, hogy miért nem. Komolyan vissza kellett fognom magam, hogy ne oktassam ki nyomdafestéket nem tűrő módon a suli kellős közepén. Jó, értem, én is hibás vagyok amiért nem mondom meg neki, hogy most már fejezze be. Dehát egyszerűen vannak bennem olyan gátlások, amik miatt nem tudom érvényesíteni az érdekeimet (ennek is oka van, jó kis családi háttér). Már nem is emlékszem, mit mondtam neki pontosan, de megértette, hogy mi az ok. Ettől függetlenül továbbra is oda fog jönni, majd viccelődik, árasztja a hülyeségeket. Viszont most tényleg megfogadtam, hogy elmondom neki, ami kikívánkozik ha még egyszer közeledni kezd.

Ezzel a gyönyörű végszóval térjünk is rá a fő témára.

Legutoljára nagyjából 3 hete voltam pszichológusnál, mert R. beajánlotta a sajátját, tekintve, hogy náluk otthon a szülő-gyerek kapcsolat a pszichológusa miatt javult meg vagy ezer százalékkal. Mindez azért van, mert ő behívja a szülőt, és olyankor hármasban beszélgetnek rengeteget, hogy minden értelmet nyerjen, és elsimuljanak a problémák. Persze R. mondta, hogy én döntök, ő csak ajánl, de szerinte nagyon jól járnék ezzel a módszerrel, mert az anyámmal való kapcsolatom rettenetesen megromlott az utóbbi jónéhány évre. Ezt az ötletét támogatom, én is örülnék, ha végre pontot tehetnénk a történet végére, mert katasztrófa ami otthon van, és egyszerűen nincs több megoldás, amit még eszközölni lehetne, semmi nem működik. Elmondtam apának, hogy mi alapján is jött ki ez a depresszív, pánikos időszak, és azt is, hogy pszichológust váltanék. Na itt jött viszont a bonyodalom, mert nem támogatott, ahogy én azt gondoltam (és amit a barátnőim is biztosra vettek). Viszont azt mondta, segít, hogy otthon tényleg le tudjunk ülni, mert ezt mindenképpen ott kell megbeszélni. Illetve hogy kérdezzem meg a sulipszichológust, mit mond. Nos ebből az lett, hogy ő támogatott ebben, és azt mondta, ha végül váltok, ne járjak hozzá, hanem csak egy pszichológushoz, de nyugodtan menjek le hozzá szünetekben ha valami nagy probléma van, szívesen meghallgat. Annyira aranyos volt, és úgy sajnálom, hogy már nem járok hozzá, de ha rendszeresen lenne heti egy-másfél órám egy pszichológussal, az nagyon sokat segítene. A suliban erre nincs idő, mert ő is be van táblázva, és általában félórás egy időpont. Ettől függetlenül persze egy csomót segített, és vissza is fogok menni hozzá ha mégsem jönne össze a másik (vagy ha valamiért ő sem, akkor egy harmadik). Mindenesetre nem is adott több időpontot, de az S.-sel kapcsolatos lezárásban még segített.

A furcsa az, hogy eleinte fel sem tűnt szinte, hogy nem jártam pszichológushoz, ezt pedig egy bizonyos embernek köszönhetem. Szeptember 22.-e ugyanis piros betűs ünnepként vonul be ezután a történelembe. Legalább is számomra. No de erről a következő bejegyzésben! ;)